La Rochefoucauld egyik szép gondolata így hangzik: "Szerelem csak egyféle van, de másolata ezerféle".
A szerelemnek hitt másolatokban az ember ugyanolyan társtalan és magányos marad, mintha egyedül lenne, sőt sokszor még az egyedüllét állapotánál is rosszabb a helyzet. Az ilyen kapcsolatban az emberek sokszor játszanak szerepet egymás előtt, környezetük előtt, s van hogy önmaguk előtt is. Ezáltal a szerelem - ami ember és ember között a legboldogabb kellene legyen - a legfájdalmasabb tévedéssé lesz. |
A valódi szerelemben viszont igazi társra találunk a másik személyében. Szépen fogalmazza meg ezt az állapotot Grillparzer amikor ezt mondja: "Téged kerestelek és magamra találtam"
Valóban így igaz. Az ember, szerelmében mintha önmagát találná meg, más szóval olyan társra lel, aki úgy érti őt, mint ő saját magát.
A társra találás két szempontból valósul meg:- kiegészítőtárs és segítőtárs vonatkozásában.
A nő és a férfi egymást segítve tud teljességgel kibontakozni. Mind a nő és mind a férfi teljességgel egyenrangú és egyformán értékes ember. Mégis, értékük teljessége lelki „egymásbanvalóságukban” teljesedik ki. A két nem egymásból plusz értékeket hoz felszínre, amelyek külön-külön nem léteznek. Ilyen értékek pl. a család, a gyermekek, az otthon melege stb. Ennek megteremtéséhez valóban segítő és kiegészítőtársra van szükség. Ehhez teremt alapot a jó házasság. Az első szempont tehát a társra találás.
(Forrás:Zolo)
További tanácsainkat a logóra kattintva olvashatod: